Titamin

Egy kapcsolat alapja a bizalom, öszinteség, és a sex... nem elhanyagolható tényező a kommunikáció sem!!! az ember hiába szeretne tökéletes életet élni nem fog tudni! Törekedhet rá, de majdnem felesleges... Vannak olyan helyzetek és szituációk mikor nincs jogalapja megkérdezni hogy hogy hol voltál esetleg kivel voltál, mert akkor a két ember nincs olyan nexusban, hogy ezen kérdések feltehetőek legyenek.. de azt gondolom hogy ebben a helyzetben is fontos az őszinteség, mert soha nem tudhatjuk mikor derül ki késöbb valami, ami nem ugy volt nem ugy történt, és visszaüthet! mert ha nincsenek olyan "kapcsolatban" vagy egyáltalán nincsenek kapcsolatban, akkor is fontos az öszinteség! Mert ha megszakad valami és késöbb megint összejön az a valami, és a köztes idöröl derül ki olyan részlet ami a másikat bántja, megalázza akkor az mikor megint kialakult az a valamit és annak jövöjét ez meghatározza. Mert mi van akkor ha az egyik elhallgatott a másik elöl olyan dolgokat ami esetleg ugyan csak rá tartozik, de a másiknak fontos lett volna, de csak késöbb tudta meg, akkor annak a másiknak már rosszul esik, hiába javult jobbá az élete, mert benne motoszkál, hogy a másik azt a dolgot elhalhallgatta, nem mondott igazat és megint ez történt mint már oly sokszor, hiába mondták hogy rosszak a receptorai, de ö hitt nekik, és a végén igaza lett...

Vannak akik öszintén elmondják hogy a nemegyütt töltött idő alatt mi történt velük, és vannak akik nem. Vannak akik vállaláják napjuk minden percének eltöltött idejét hogy mikor mit csináltak, és sokan titkolva hogy mit mond a másik vagy biztos felkapja a vizet inkább nem mondanak semmit... pedig a másik lehet hogy csak nézne egyet, és túllépne rajta... 

azért vannak a barátok, barátnök hogy segitsék az ember életét, és ha kell támaszt, alibit nyujtsanak, egy ottalvás, sörözés, buli esetén... ebben nincs is semmi rossz, hisz mindenki megteszi a barát/barátnöért amit tud és lehetőségei engednek... 

Vannak olyanok is akik máshol lesznek betegek/fáznak meg éjszaka mint ahol mondják...
Gyerekként énis mondtam olyat hogy nem ott estem el, ahol elestem, meert tudtam abból balhé lenne, mert ott nem is szabadott volna járnom... elestem, hát lóditottam... de ugy is tudták, hogy....

most éjfél elmúlt, érdekess tapasztalataimmal a hátam mögött gépelek, és csodálkozom, hogy mikor a ház elött áltam, még égtek a villanyok és mikor feljöttem már nem, és miért kell letenni a telefont ha szólnak hozzám az utcán...

kicsit fáradtan és alkoholosan fekszem egyedül a galérián, és azon tanakodom, hogy mit hoz a jövö, és ha fáj valmim hogyan és hová menjek orvoshoz, aki megbizható... egy beteg orvos kapcsolata márpedig a bizalmam alapszik.. sokszor hallani olyat, hogy ez a hajszál vékony vonal átlépödik. biztos lehetséges és van ilyen...

szeretem azt a 2 lényt aki velem él, az egyik kényszerböl, mert ö nem dönthet, hisz pici, a másik nagyobb... remélem a múlt végleg lezárodik és egy jobb jövö kezdödik el...

de már nem remélek, de még hiszek egy jobb világban... remélhetőleg az öszinteség, bizalom fog győzedelmeskedni!

Üdv T. 

hazaértem... igen haza, mert bár nincs kész, és nem is teljes, de a Miénk! Amiért oly sokat nélkülöztünk és veszekedtünk, de ez az otthonom, és remélem Te is annak tartod vagy annak fogod tartni...

most mikor hazajöttem, láttam, hogy haragszol és nem olyan voltál amilyen szoktál lenni... feltünt és tudom, hogy haragszol. Sajnos megfodult a fejemben hogy nem lesztek itthon, és az üres lakás fogad majd, de akkor megláttam a fényeket, de még akkor sem voltam biztos hogy mindenki itthon van, mert megfordult a feejemben, hogy a kutyust hazahoztad és neki illetve miatta hagytad égve a villanyt.... de nagyon örültem, mikor láttalak itt ülni a kanapén... még akkor is ha láttam, hogy mérges és csalodott vagy a délutáni dolog miatt.

Most megyek és melléd fekszem...

Szeretlek!

T.

probálok figyelmes lenni, mert Te kitakaritottál és ma mikor koszt csináltam feltakaritottam, hogy NE menjen kárba a munkád, bár lehet hogy ez sem jelent semmit...

szeretlek! 

 Lassan majdnem másfélhete hogy elindúlt a beköltözőSHOW... Nem mondom ez még nekem sem egyszerű, gondolom Neked sem... Semmi sincs a  helyén és kupi van... de már lehet hogy nem is fontos. Ma voltam  lakáson megszerelni ezt azt segitséggel, mert nem tudtam embert szerezni. Te most jól felhúztad magad és megint hozzámvágtad hogy semmi sem változott... sajnos sok minden változott, mégtöbb lett a befolyásoló tényező. Látom és hallom, hogy ez nincs és az nem jó helyen van, és mikor lesz kész, mikor kerül a helyére. Próbálok ezellen tenni, de megint hiába, mert én vagyok az aki miatt Neked megint gondolkoznod kell. Nem is hittem volna hogy ennyire zavar az hogy nincs rend és kupi van. Te most gondolkozol, nem foglak ebben zavarni, nem akarsz velem lenni, magányra van szükséged, akkor magadra hagylak. Rájöttem, hogy hiába akarok én jót, ha Neked nem arra van szükséged, akkor csak szakadék és veszekedés lesz belőle. Most is ez lett, mondtad jó lenne ha ez meg az a helyén lenne, ha rend lenne. Amit tudtam megoldottam egyedül vagy elmentem segitségért, megnéztem hogy kell és megcsináltam. Ma is mikor kint voltam, és felkerült a függönytartó, a wc-papritartó... minden megpróbálok megtenni hogy Neked és nekem jobb és konfortosabb legyen. nem megy egyik napról a másikra. De próbálom. Szeretlek, és mindig jól érzem magam Veled, szeretek Veled lenni, Neked nem erre van szükséged. Sajnos kezdem elhinni, hogy felesleges minden erőfeszitésem, mert nem lesz jó, mert veszekedés lesz, mert Neked nem ez kell. Majdnem 30 év körül jó lenne eldönteni mit akarunk. Elfogadjuk e az élet dolgait vagy sem, és elfogadjuk e a másikat. Nem kell mindenkin mindenáron változtatni. Én is sok mindent változtatnék, de nem zargalak, mert igy szeretlek. Én nem gyurmának képzellek, amit ugy alakitok ahogy nekem tetszik. Kértelek én is, kijelentetted nem, és elfogadtam. ez a szeretet, hogy elfogadod a másikat ugy és olyannak amilyen, nem mondom hogy nem változtatható a másik egy kicsit, de apró dolgokat, és nem komplett személyiséget! Rájöttem a másfél hónap alatt, hogy ha ez nem fog menni, akkor sem esek kétségbe, mert ahogy gondolom (és mondtad is) Te is kaptál "ajálatokat" ugy én is, és ha neked nem kellek, vagy nem tudsz/akarsz elfogadni, akkor eléggé egyszerű a képlet. Nagyon szeretlek, de nem fogom feleslegesen túráztatni magam. Nem akarsz velem lenni nem kell, nem akarsz elfogadni nem kell. Semmi sem kötelező sem Neked és nekem sem. Csak akkor minek csináltuk ezt eddig? minek küzdöttünk? Egy dologban biztos vagyok, nem akarok és nem fogok csikicsukizni. Sok energiát vesz ki belőlem, és csak öli a lelkem, nem kell és nincs rá szükségem! Eljátszottuk már sokszor, talán többször mint kellett volna. 

Sok idő telt el, mióta nem irtam...

Sok minden történt... Holnap jön a kis jövevény, Fly személyében, aki egy 6 hetes Border Collie kiskutya. Már nagyon várom... az első találkozásnál a szivembe fogadtam.
Ma megvettük a konyhabútor egy részét. Sajnos az ajtókat nem kaptuk meg, de megvettük a pultot. Persze ez sem volt zökkenő mentes, mert amig azt gondoltam, hogy a FF egy nagy autó, addig Te azt mondtad, hogy nem fog és inkább a Bömbivel kellett volna menni, nem Jumpy-val. :( És ahogy mondtad a végén tényleg nem fért be a pult. A vége az lett hogy barátom húzott ki a csáváből, és segitett elvinni. Vettünk porszivót, WC-csészét, csapot... még hátra van pár dolog, de majd ezek is meglesznek szép lassan...

Szerdán remélem beköltözhetünk a lakásba és akkor bármi megtörténhet, lassan, szép lassan... :)

Persze én semmi jónak nem vagyok elrontója. 

Ja, képzeljétek, névnapom van amit teljesen elfelejtettem... hadilábon állok a dátumokkal. 

Na most L, de holnap azt hiszem folyt. köv.

Üdv T.

tegnap már azt gondoltam hogy nem látlak...
aztán jött az sms hogy "8kor tali?" 
azt hiszem, hogy régen nevettünk együtt annyit mint tegnap... azt is hiszem, hogy már nagyon ránk fért...

Most ennyi, majd lehet hogy irok még...

T.
 

Nem irtam semmit tegnap és majdnem ma sem...
fáradt vagyok...

tegnap Veled voltam, és jó nap volt... de még milyen jó nap, minden apró keserűségével, de jó nap volt.

a mai nap sem volt rossz, igaz nem voltál velem, és bár már majdnem ugy volt, hogy találkozunk, most nem ugy tünik hogy fogunk...

Jó lenne megint Veled lenni, ugy mint régen...
De nem panaszkodom, beérem azzal ami most van...

T. 

Ma érdekes álmom volt reggel... onnan tudom, hogy reggel, hogy már elötte felketem egyszer... Azt álmodtam, hogy épp készültem lefeküdni egy volt barátnömmel és kezdödött volna a petting, amikor bevillant, hogy mit fogsz szólni hozzá, és hogy milyen mázli hogy véletlen, ami tényleg az, nálam maradt egy óvszer... még csók és semmi sem volt, csak átöleltem, mikor felkeltem... 

Elgondolkoztam...
- azon, hogy miért álmodtam ezt, mikor már nem is tudom mikor gondoltam arra lányra utoljára...
- azon, hogy vajon miért álmodtam ezt? nem zártam volna le? nem tudok ilyen kapcsolatról...
- Hogy miért jutottál eszembe? hisz nem vagyunk együtt... és mégis, olyan blokk és gát jött bennem elő, mint amikor együtt vagyok valakivel és soha sem csalom/csaltam meg senkit...

furcsa milyen kémia dolgok mennek végbe az ember agyában... próbálsz nem gondolni, próbálsz kikapcsolni és mégis, csak jár és jár az agyad...
Minden esetre ez azt is jelenti, hogy még nem múlt el minden bennem, és még tart a szál...

T.

 “Lehet, hogy csak egy ember vagy ezen a világon, de valakinek te jelentheted magát a világot.” (Gabriel García Márquez)

ezt történt...

azaz ez van, és ez jellemző jelenleg... Én nem kereslek, Te sem keresel... 

lassan elmúlik minden, és nem marad semmi... gondolkoztam, hogy irjak, vagy ne irjak, mert Téged ez bánt, de engem is... és mégsem tudok mit csinálni... 

beszéltem emberekkel, hogy van e jogom eltünni az életből hogy mindent lezárhassak...
és hogy fer dolog ez, vagy nem... azt a választ kaptam, hogy igen fer és van jogom hozzá, mert ezt nem én akartam, és nem én csináltam, akkor legalább annyi döntésem lehet, hogy ugy teszem túl magam és ugy zárom le, ahogy nekem a legjobb és ahogy én akarom.

Rájöttem, egy csomó dologra... hogy miket hagytam ki, hogy mikől mondtam le... miközben tudom, hogy mennyi mindent kaptam Tőled, mit adtál, mennyire hiányzol és egy örök de elcsépelt igazság, hogy: amikor elveszitesz valakit akkor érted csak meg, milyen értéket képviselt az életedben..

mára azt hiszem ennyi...

T.

...mert szeretlek és örülök hogy ha hallom hangod...
...mert jó hallani mi van Veled...
...mert Te vagy a legfontosabb nekem...
...mert hiányzol! 

Tegnap és ma eljött egy érdekes kérdés... Várni vagy megvárni esetleg nem várni... Kérdés mitévő legyen az ember... Várhatunk, de kérdés hogy meddig, és érdemes e, mert lehet hogy már van döntés, de lehet hogy nincs. De akkor érdemes várni vagy sem... És ha nincs értelme várni akor minek van értelme? De ha nem várok, akkor elszalasztok egy lehetőséget? és ha várok, lehet hogy akkor szalasztok el egy lehetőséget.. Mitévő legyek? nem tudom...Attól férek, hogy amig várok, addig szépen kiszeretek Belőled, és akkor ha azt mondod legyünk mégis együtt, de én már kiszerettem akkor hogyan tovább? Feltételezések, kérdések, bizonytalanság, de egy kérdés sincs megválaszolva... Eddig mindig azt hittem hogy olyan könnyü ezek a dolgok, és az élet segit, de ugy látom az élet nem segit, és a válaszok sem jönnek. Már nem olyan könnyü, mint gondoltam...

Másik kérdés, hogy ha igy nem vagyok jó, akkor másnak sem vagyunk jók? Mert nem csak én, Te is. Mert én szeretlek és akarlak, de igy nem kellek akkor másnak még kellhetek. nem? Az ember sok mindent megpróbál, hogy megvédje magát... Szakitáskor mindenfélével elfoglalja magát, és van aki nem csinál semmit csak gondolkozik... melyik a jobb? szerintem nincs jobb, csak van egy helyzet és mindenki máshogy oldja meg... De megoldás nincs. Erre sincs. Akkor mit tehet az ember? nos nem sokat csak vár, és akkor megint visszajutottunk az első kérdéshez... ez egy örök körforgás, és nincs válasz....

Mára ennyi... Szeretlek..

T.

 Tegnap jól esett Veled lenni, és bár nem érhettem Hozzád, a jelenléted megnyugtatott...

Ma reggel is felkeltem, de megint egyedül...
Hiányzik éjszakánként ahogy bögdösöl, hogy csendben aludjak...
Hiányzik ahogy átölelsz, és hiányzik hogy átölelhesselek...
Szeretlek, mert... szeretlek!
Nincs indokom, és nincs semmim Nélküled!

Hiányzol!

T. 

Kedves Picur!

Jó volt ma Veled csókolozni, és most hogy délután van és Te nem vagy itt, megint hiányzol! Miért tudsz igy hiányozni? Miért nem tudsz velem lenni? Nem hiszem hogy sokat kérek, csak legyél megint Velem... Nem kérek sokat, de mégis, mert ez a legtöbb, mit kaphatok... Sajnos túl rövid az élet, hogy ne mondjuk ki: Szeretlek...

Irtam Neked sms-t, de nem válaszoltál. De nem haragszom, mert...
mert szeretlek. 

maradok titkos szeretőd...

T.