ezt történt...
azaz ez van, és ez jellemző jelenleg... Én nem kereslek, Te sem keresel...
lassan elmúlik minden, és nem marad semmi... gondolkoztam, hogy irjak, vagy ne irjak, mert Téged ez bánt, de engem is... és mégsem tudok mit csinálni...
beszéltem emberekkel, hogy van e jogom eltünni az életből hogy mindent lezárhassak...
és hogy fer dolog ez, vagy nem... azt a választ kaptam, hogy igen fer és van jogom hozzá, mert ezt nem én akartam, és nem én csináltam, akkor legalább annyi döntésem lehet, hogy ugy teszem túl magam és ugy zárom le, ahogy nekem a legjobb és ahogy én akarom.
Rájöttem, egy csomó dologra... hogy miket hagytam ki, hogy mikől mondtam le... miközben tudom, hogy mennyi mindent kaptam Tőled, mit adtál, mennyire hiányzol és egy örök de elcsépelt igazság, hogy: amikor elveszitesz valakit akkor érted csak meg, milyen értéket képviselt az életedben..
mára azt hiszem ennyi...
T.
